Létünk folytonos küzdelmekkel újabb és újabb ösvényekre csal minket. Az ösztöneim ellentmondanak a szív sugallta vágyaknak, az álmoknak. A lélek folytonos harca a túlélésért, az elsorvadt szerelem maréknyi vigaszának igazolása végett. A gondolatok keverednek, a szem lehunyva idéz pár pillanatot. Talán még nem késő elmondani, hogy mennyit is jelent, hogy a mélyből felkaroló angyalok hazug segítségei erőt adnak. Ismeretek, ismeretségek és a múlt állandó...

Már nem kérek többet, ha volna egy estéd, melyet velem töltenél el, én visszaadnék neked minden emléket. Minden érzést, minden pillanatot, hogy lásd az elmúlt éveket. Lásd az őszinte szenvedést, és lásd a hazug szerelmet. Szépen beosztva egy éjjel alatt visszajuttatnám hozzád az összes percet, melyben imádkoztam érted. Ismerlek már, az apró mozdulataidat, a hangod rezgéseit, a lépteid legkisebb lendületét, a belső titkolt gondolataidat, mert az enyém vagy. Ha...

Csak a sötétségben látunk igazán. Ott érezhetjük, hogy élünk. A fényt és a látást mind-mind képzelhetjük. Egyedül a sötétség, mely nem tud hazudni, melyben nincsenek képek. A fekete semmi. A csend. A halhatatlanság. Peremén ülve a magánynak és az eltorzított valóságnak ráeszmélek, hogy ami körül vesz, nem más, mint emberi. Mert ember vagyok én is. Totemeket, bálványokat emelünk és kitalálunk különböző isteneket. Hitünk szerteágazó, mint a...

Olyan nagy hatással tudnak lenni rám apró dolgok, azok az apróságok, melyek két pislogás közt már el is vesznek, melyet szinte nem is látunk, ha nem akarjuk látni, melyek olyan gyorsan eltűnnek, mint ahogy áthalad egy felhő a folyó felett. Ahogy egy esőcsepp arcunkra hull és tovább. Magával tud ragadni és magával tud vinni hosszú és még hosszabb távlatokba egy jelentéktelennek tűnő semmit érés. Egy félre húzott arc, egy elcseszett mosoly, oly sokat tud jelenteni,...

És néha elhiszem, hogy éltem már. Hogy a létem egy teljesebb létből került ide, ahol én voltam, önmagam. Itt meg csak vagyok, mint mindenki, bábú egy színpadon. Sokszor egyedül, leheletem megelőz és emlékeim a múltat idézik. A távolit. Még távolabbit, mint az első gondolat elénk tesz. Ösztöneim rámutatnak, hogy valahol már éltem veled. Továbbléphetnék. Egyről a kettőre, de felesleges. Most itt kell megküzdenem pillantásodért. Szilánkok, tövisek, melyek...

És végül megtalálni a hitet. Megtalálni a felsőbb hatalmat. Megtalálni önmagunkat. Az utat, a lelket, a nyugalmat és mindent, ami szükséges a saját létünk alapjaihoz. Mert nincs más, soha nem is lesz más, csak önmagunk. Körülöttünk lévő világ csak a képzelet. A rossz és jó dolgok mérlegelése csak a hit által lehetséges. Az által, hogy mit minek nevezünk, hogy mennyire veszünk el egy-egy dologban. A szellemi lét, mely tovább viszi a testet. Csak a hatások és...

A születés, szenvedés. A halál megkönnyebbülés. Az élet kínlódó. A lélek megtörve újjászületik. A szerelem a halálba menekül. A többi élethez ragaszkodik. A hit elavul, elhasználódik. A béke gyors és unalmas. A szenvedély betegessé tesz. A hazugság emberi, ami emberi az állandó, az állandó leküzdhetetlen. A csalás boldoggá tesz. A boldogság párhuzamokat nevel. A rend ideiglenes. A törvény áthágható, mint a fiatalság bohó élményei. Az...

Folytonos jelek és jelölések. Bánatok, átkok, hitek, tévhitek. Bolyongások, szorongások. Szavak, életek. Éltető szavak. Halál. Napfény. Nap. Egyedül minden. A szavak, a lelkem. A tóparton a létet kiheverem. Túl a határokon. Tenyerembe fektetem arcomat. Napba nézek és látok sok-sok ezernyi pillanatot. Emlékeket. A múltat, mely fel akar emészteni. Nem hagyom. Kaput láttam. Hírnökökkel találkoztam, aki próbáltak a helyes útra csalni. Talán elhiszem. Talán hinni...

Látom a múló időt, mintha tárgyként lebegne előttem. Újra a szív körül forog minden. Fegyvert ragadok, revolvert és mérget. Mindegy csak hasson. Hajtson ki ebből a világból. Rossz helyre születtem, rossz időben. Nem bántom a lét apró jelenéseit, csak szánom. Vágyaimat levadászom és felkötöm őket. Lenyúzom róla a bőrt és magamra terítem. A vérét a hamvaival felitatom és belefekszem. Zajok a fejemben, lüktető vér az erekben. Rímek és párhuzamok...

Beengedem a fényt, az illatod, hangodat és a nyáladat is. Olvad a test, mint a cukor. A tea édesebb lesz. Életünk szimbolikusabb. Az emlékek kaparják a szívem falát és be akarnak menni, hogy áramolhassanak a vérrel a test minden apró, rejtett zugába. Ki dönti el, ha én nem tudom, hogy minden beleférjen? Messze vagyok, valahol távol. Volt egy álom, melyben szerepelt a boldogság. Lehet, hogy felébredtem. Bizonytalan minden, elcsúsztam a mindennapok felett. A jég felszíne...