Szerda reggel. Mint minden szerda reggel ez is ugyanúgy kezdődik. Éppen álmodtam, hogy a múltammal harcolok és ismétlődik minden. Majd a kezdő akkord megszólalt és vacogva bújok ki az ágyból. Reggeli. Az elmúlt napokban ugyan az, kenyér, vaj és tej. Mintha bármi hasznom lenne belőle. Az egyetlen dolog, mi feldobja a húrok alapból feszületlen hangját, hiányzik. Kávé nélkül indulok a napnak elébe. Úgy éreztem magam, mintha egy paptól vonnák meg a hétvégi óvodai szertartást. Bátor vagyok.