Homályossá vállnak előttem a tárgyak. A hasam egyre virgoncabb. Talán az éhség beszél belőlem. Fejemben minden egyes pislogás egy harang verésével ér fel. Készítettem egy kávét. A forró bögre égeti kérges ujjaimat. Türelmesen hallgatom nő és férfi párharcát és közben kortyolok egyet. Lassan folyik le torkomon minden cseppnyi frissítés. És a hatás? Ugyanaz. Homályos minden. Savanyúm ernyedni látszik, és közben mégis visszanyeri a tartását. Vagy talán most válok igazivá. Ülök, csendben figyelem, és várom, hogy mi történik majd. Kíváncsiságomat egyetlen dolog köti le jelenleg ebben a fészekben, melybe szinte száműzve lettem. A Nő, aki élni tanul.