Két kecses, hízelgő comb sorakozott elém. Formásak voltak és nyálam folyt értük. Kiéhezett voltam. Jelenleg vagyok is. Az ember éhesen úgy érez, mintha az idő nem telne. Amikor melegszik az étel, mintha soha nem melegedne át. Majdnem, hogy hidegen is jó, csak legyen már valami, amin csámcsoghatunk. Mindezt jól átgondolva órámra nézek és 5 perc telt el, amíg szemeztem e két páratlan teremtéssel. Csináltam fél liter limonádét. Társául egy szál cigarettát gyújtok. Összhangban van a kettő, ahogy az utána lévő érzelmi állapot is összhangban van lelkem szunnyadó énjével. Elcsúszott az idő az éhség és az éberlét felett. Kabátot terítek üres testemre és elindulok az ajtó felé. Kilépek. Várnak már. Nevetek. Mosolyognak rám. Jól érzem magam. Szeretek.