Úgy érzem néha magam, mint erdő közepén egy tisztás. Vagy, mint réten egy fa. Vagy csillagok között egy hold. Nem mutatom ki, nem beszélek róla. Magamban se tisztázom e dolgot. Vagyok, mint minden mindennel egyben. Néha sodródom csak, de van, hogy ellen evezek. Ez több esetben nem jó. Legalábbis nem érzem annak. Ma láttam valamit. S bár magányommal koccintottam, valami mégis változott. Fáradt is vagyok. Testem nem igényli, mit terveim szeretnének. Jól esne egy kortynyi mosoly. Úgy felék. Valakitől. Lassan felnövök. Le kell mondanom sok csodáról, álomról, mit eddig gondoltam. Nem azért, mert nem szeretném őket, hanem mert a tapasztalt ész ellent mond nekem. Nem kell már senkinek, hogy álmaimat kergessem. Legtöbben elvárják, hogy beálljak a sorba. Vagy beletörődjek a valóságba. De akkor elveszítem. Nem lehet minden az enyém. Hiába is hittem. Elhomályosodtak a betűk. Most már én is élni tanulok. Felismerések, elismerések.