Hova-hova- hova szaladsz te kis gondolat? Gyere csak vissza, még nem boncoltalak fel. Majd felhasított mellkassal már útnak indulhatsz. De vigyázz, ki ne folyjon belőled az élet. Különben nem érne semmit, hogy az enyém vagy. Mert nem, azaz ember ér hozzád utoljára, aki szeret. Az utolsó általában egy semmi. Egy érzéketlen, és értelmetlen mozdulat.