Hogy mit adnak a napjaim? Nem tudom, szürke és unalmas. Talán, néha… úgy érzem, hogy pocsékolom az életem. Mikor magamra nézek, valaki mást látok. Hogy jó ember-e? Nem. Ő nem is valaki. Ő nem ember, hiszen az is én vagyok. Csak nehéz felismerni. Ráismerni. Elfogadni és megszeretni. Hogy mit szeretnék kezdeni vele? Félek tőle, de talán megismerni és mikor megismertem, meg akarom ölni. Gyorsan és azonnali fájdalommal. Nem akarom kínozni. Csak meg akarom ölni. Mindent, amit adott és ő magát is. Azért, hogy ne más nézzen rám egyik reggel a tükörből, hanem önmagam. Mert magamat akarom látni.