Ahogyan a lovakat egy karámba, ahogy a disznókat egy ólba, mi is ugyan úgy be vagyunk zárva, zártatva egy világba. Tudatunk egyet lát s nem lát át mindent. Ami előttünk van, amit látunk, amit hallunk és érzünk, azt az agyunk elhiszi. De amennyiben az agyunk tovább lépne, és nem csak látná, hanem átlátná a világot és a mindennapokat, akkor tovább léphetnénk az életünk szürke lapjain. Mert írni kell a könyvbe és nem csak üresen nézegetni az oldalakat.