Látom a múló időt, mintha tárgyként lebegne előttem. Újra a szív körül forog minden. Fegyvert ragadok, revolvert és mérget. Mindegy csak hasson. Hajtson ki ebből a világból. Rossz helyre születtem, rossz időben. Nem bántom a lét apró jelenéseit, csak szánom. Vágyaimat levadászom és felkötöm őket. Lenyúzom róla a bőrt és magamra terítem. A vérét a hamvaival felitatom és belefekszem. Zajok a fejemben, lüktető vér az erekben. Rímek és párhuzamok vonaglanak körbe-körbe. Hiába a boldogság, ha tőrbe csalja a testem. Hazudhatsz nekem Élet, de a végén, nem biztos, hogy te nyersz. Többre vágysz tőlem, mint amit adni tudnék. Nem sok mindennel ajándékoztál meg eddig, akkor miért várod el, hogy visszafordítsam feléd? Zöldellni készül az este, és én befejezem a könnyek vándoroltatását. A Hold szerelembe esett a Napocskába. Dugni próbáltak és a Föld kibújt a belek alagútjain. Más és más világok bukkannak fel a tudat hasadékaiban. Talán több fele vagyok hivatott, mint amit látok a tükörben. Mikor-mit. Vagy hol és hogyan? Milyen áron? Milyen áron? A kérdéseim a mai napig válaszolatlanok. Csillagok hullnak a fejemre, hajam korpásnak tűnik tőle. Szegény lettem és drága a víz. Zuhanyozni sincs felhatalmazásom. Ki jön velem az útra, melyre szeretnék rálépni? Van egy kisebb-nagyobb félelem előttem, ami akadályozza a tovább haladást. Mérges ránk a Földanya, amiért nem szeretjük igazán. Kavarodás, felkavarodás, hányinger. Nekem csak a lelkek kellenek. A lelked. Az ő lelke. Megkaptok minden egyebet, a halált és az eledelt, ami oda vezet titeket. Én is ettem már belőle. Végre boldognak tűntem, de ha kilyukad a zseb, akkor visszaáll minden a régi keréknek a vágásába. Most újra ott, ahonnan indultam. Utazom hozzád boldogság. Fellőttem az agyam egy pályára és most kering a Föld körül. Nyilak süvítenek el a fejem mellett, de az alma a helyén van még. A fejem már lassan elhagyja a törzset, de a körtébe, melybe beleharaptál már lassan rohad. Meglehet oldani a problémákat, csak eléjük kell állni és keresztezni az útjukat. Én nem teszem meg, ráléptem egy koncentrikus körre és most csak haladok előre. Előre? Ugyan ott érzem magam, mint ahol már voltam. Itt már jártam. Érzem, hogy testem feloszlik és beleolvadok a levegőbe. Eggyé válok a gyerekkel. A Nap ismét kiéhezve sugárzik a Holdnak. Újra csábítja és mikor magához ragadta, akkor felfalja. Ahogy teszi mindenki, mindenki szívével. Jó, ha van valami a kezemben, de legtöbbször csak felhasználom valamire. Ez bánt. Fájdalommal tölt el, de próbálom leszarni. Napszemüvegben a világnak háttal, így könnyebb nem bántja annyira a szemem. Csak a lelkem az, ami megtörni kívánkozik. Harcot folytatok ellene, de nem tudom, hogy meddig bírhatom. Nyilván több ideig, mint egy ember. A belső bolygómon kalandozva hozok át emlékeket e világra. Valaki más szól belőlem, akit eddig nem igazán ismertem. Mondtam már, hogy meg akarom ismerni. Senki nem hiszi el a szavaimat? Figyeljetek oda. Nem véletlen, ami történik. Jól van, csinálom már és engedelmeskedek. Reggel kávét főzök, este pedig betakargatlak. Szólj rám, ha nem lelépek a körívéről. Akkor valamit elbasztam. A szavak mondatokká állnak össze és ujjaim is össze vannak zavarodva. A betűk kattognak a lábamon és csak a gondolatom az, mely veled van. Egyelőre. Lassan kialakulnak a távlati tervek, hetek-hónapok telhetnek el úgy, hogy nem is emlékszem semmire. A hajnal utolért minket. Mosolyog. Somolyog. Elolvad ismét a forróságban a Hold, így szerzi meg magának a Napocska, amit akar. Kihasználva, elárulva és a Hold hagyja, hogy mindezt megtegyék vele. Érdes és érdektelen már a felszíne. Egy vas és acél szörny belsejében vagyok. Kicsi olyan, mint Gepetto Góliát hasában. Azzal a különbséggel, hogy nem száll fel senki, aki segítene leszállni. Mert én felszálltam, valamikor egyedül. Kopp-kopp. Igen? Elnézést, szabad ez a hely. Öh… Uram, persze, foglaljon helyet. Köszönöm. El is felejtettem, hogy milyen kedves. Tessék? Ezt mire véljem? Én vagyok az, csak most nem hoztam a munkaeszközeimet. Beszélgetni jöttem, előbb leszállok, mint te. Még fogunk találkozni, csak kíváncsi voltam, hogy minden rendben van e. Megvagyok, köszönöm. Halál közeli élmények. Csikorog, ahogy a fogam teszi, mikor nem figyelek oda rá. A vonat fékez. és újra belendül. Miket beszélek már megint, süket füleknek és vak szemeknek tartok előadást. Sajnálom.