Olyan nagy hatással tudnak lenni rám apró dolgok, azok az apróságok, melyek két pislogás közt már el is vesznek, melyet szinte nem is látunk, ha nem akarjuk látni, melyek olyan gyorsan eltűnnek, mint ahogy áthalad egy felhő a folyó felett. Ahogy egy esőcsepp arcunkra hull és tovább. Magával tud ragadni és magával tud vinni hosszú és még hosszabb távlatokba egy jelentéktelennek tűnő semmit érés. Egy félre húzott arc, egy elcseszett mosoly, oly sokat tud jelenteni, hogy álomba ringat és ott tart magával... és nem tudom, hogy nekem nehéz az ébredés vagy csak nem merek felébredni... mert jó az, ha nem érzek semmit.