Már nem kérek többet, ha volna egy estéd, melyet velem töltenél el, én visszaadnék neked minden emléket. Minden érzést, minden pillanatot, hogy lásd az elmúlt éveket. Lásd az őszinte szenvedést, és lásd a hazug szerelmet. Szépen beosztva egy éjjel alatt visszajuttatnám hozzád az összes percet, melyben imádkoztam érted. Ismerlek már, az apró mozdulataidat, a hangod rezgéseit, a lépteid legkisebb lendületét, a belső titkolt gondolataidat, mert az enyém vagy. Ha nem is vallod, de érzed. Rakd egy helyre a dolgokat és ülj le eléjük, nézz körbe és fojtogasd a múltat, majd csomagold be. Eszedbe jutott már, hogy milyen lehet vérszomjas, lihegő vadállatokkal a nyomodban, melyek lelkedre éheznek? Válaszoltál a feltett kérdésekre, válaszolnál, ha tudnád a választ? A félelem körbe járja a léted tartalmát. Emlékszel még a buszra, mely hozzám vitt? Emlékszel még bármire is? Kíváncsi vagy a jövődre, mely a bizonytalanságba vezet? Megszülettem érted a kín utolsó bugyrában és most eljöttem, hogy beváltsam, ami megillet. Te vagy a kérdőjelben a hullám, amíg én alattad a pont. Ketten értjük a mondatot kérdésnek és a választ felülről Te indítod el, majd fogod magad és felkiáltasz. Ezek a valótlantól távoli tények, a legtöbbje csak a képzeletben felmerült alapjában véve halott gondolatok. Felakasztottad őket már magzat korukban. Nem hagysz esélyt a születésnek, mert az időt állítod magad elé. Neki élsz és ő irányítja a tested, mint egy gép. Ez köt össze velem. Az idő. Pedig idő nincs. Csak annyi, amíg egy pillanat találkozik egy csókkal. Ez emlék, melyet később időbe helyezel. Foszlik, eltűnik és elengeded. Mert a valóság fájna, és a fájdalomtól félsz. Az álmok könnyebbek, és a világ hagyja, hogy élj a kettő között. A mezsgyére ráléphetsz, de a behódoltak mindig ott maradnak. Higgy, amit szeretnél és higgy abban, amiben szeretnél. Tisztelhetlek, magasztalhatlak, pedig semmi nem vagy. Csak annyi, amennyivé teszlek. Mert nem vagy különleges, én tettelek azzá, számomra vagy és létezel egy olyan földöntúli világban, melybe át- átjárok, amikor más már nem látja. És Te ott vagy, egy másik éned testében.